Történelmi utazás!
Ma a munkából hazafelé jövet találkoztam az 1956-os felségjelzésü villamossal. Ami történelmünk egy fontos eseményének, 60 éves évfordulójára emlékezve közlekedik. Először mikor láttam, fel sem fogtam mi is ez valójában. Jó tudom, villamos. De,hogy mit ad? Láttam már több alkalommal a körúton tovaszaladni érces hangján. Ma mégis úgy döntöttem, még holnapig jár, hát ki nem hagyom. Metróra szálltam és irány a Nyugati. Onnan majd jól hazáig elzötyögök vele.
Megérkeztem és mint kisdiák, ki a reggeli iskolatejet várja, úgy vártam a mi sárga 1956-os számú villamosunkat. Sok új villamos, csendes hangján érkezett és kérlelt, had vegyen vállára, had szolgáljon ma Ő engem. Én megtartottam kisdiáki vágyam. Nekem Ő kell. Az 1956-os. Kis idő múltán, jött büszkén, szelte az utat. Én csak néztem. Láttam már villamost, de ez mégis oly délcegen közeledett. Nem volt sokban más külcsínben mint régi társai, némi esztétikai módosítást kapott,hogy a kor megfelelő színeit viselje, és a magyar zászlót, mely akkorra lerúgta rabigáját és megszabadult a nem kívánt címertől. Felléptem és elindult a történelmi utazás. Egy-egy megállóban elhangzó történelmi események megjelentek a szemem előtt. Édesapám sokat mesélt. Pesti, bocsánat Óbudai gyerekként, Ő ezt végignézte. Mesélt az ütközőn utazásról, a suhanc éveiről,a forradalomról. Érdekes utazás volt. Az Öreg “meséi” és a törtélemi villamos kommentár, nem csak segített elképzelni, de meg is festette nekem a képeket. Oly mélységig merültem, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy rikkancsok rikkantják, a már túlzsúfolt körút miliőjébe, a híreket a Corvin köznél. Lepattantam, egy újságot vételeztem tőlük, megnéztem a nem olyan régen átadott pesti utak bazaltjából épült barikádot, majd ezekkel az érzelmekkel elindultam zugomba.
Ez a kis utazás ma nagyon feldobott, és bár az Utazom a Tömeggel a blog címe, ma egy történelemmel utaztam. Örülök, hogy a fővárosunk gondol ilyenekre. A plakátokra amely megmutatja kik is voltak akik tán még 20. életévüket sem töltötték be, mégis fegyvert ragadtak az ország függetlenségéért. Érzelmi vihart keltett bennem, mert egyszer Én is ott lehettem általa, a zörgő, zötyögő, kis sárga 1956-os villamos által a barikádokon.
“Fogjunk össze, menjünk az utcára,
Fogjuk meg egymás kezét,
Egyedül semmit sem érünk
Gyere és állj mögénk”
Büszkeséggel…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: