A jobb pitvar csörgedezője

Honnan a cím? Hamarosan megértitek miért ez lett az. A Magyarországnak nevezhető test szíve nem más, mint országunk Fővárosa, Budapest. A várost kettészelő Duna létrehozza a szív jobb és bal pitvarát. Mely “pumpálja a vért” az országba. Mely adja a ritmusát a magyar mindennapoknak.

Ebben a jobb pitvarban van egy “kis kék” csörgedező. Egy valódi városnéző busz, bár ha korrekt akarok lenni akkor Pest néző csak, melyet nem más mint a budapestiek, kedvenc mindennapi közlekedéséért felelős társaság üzemeltet. 

Ez a járat nem más mint a 15-ös busz. Ez a járat köti össze a Gyöngyösi utcát és a Boráros teret. Nem tudom ki tette már tiszteletét a csörgedezőn. Mert másnak nem tudom nevezni. Nem kapkodja el útját, nem habzsolja az aszfaltot, a kilométereket. Már nem is tudom,hogy mi vitt rá,hogy ezen a sightseeing tour-on részt vegyek. Talán “éppen” nem járt a kék metró. 

Na lássuk miről is szól a 15-ös busz. Amiért már az első alkalommal kiderült számomra,hogy ez egy városnéző busz, hogy a menetrend igazából tájékoztató jellegű. Amikor jön akkor jön. De ezért igazán nem tudok haragudni a BKK rendszerére. Már. 

A 15-ös busz a Gyöngyösi utca végállomásról kigurulva elindul, hogy közel egy órán keresztül Pest csodáit megmutassa. Talán azon dolgait a városnak amik nem a királyokról szól, de mégis fontos az országnak, Budapestnek.

Az első néhány megálló közül csak a Dagály fürdő említésre méltó. 

Az első igazi állomás a Batthyány-örökmécses. Ahol nemzetünk nagyjáért, Magyarország első felelős miniszterelnökéért,örökké ég egy mécses, kit 1849-ben itt végeztek ki. Gyerekként soha nem tudtam elképzelni, hogy mi az az örökmécses. Egy mécses ami nem fogy el? 

És ha már miniszterelnök. A következő megálló országunk háza. Mely helyen emberek dédelgetnek remek terveket. Ahol országunk nagyjai(?) állapítják meg, merre folyjon kisországunk mindennapja. Ennyit az emberekről.

A Parlament 1904-ben készült el, Steindl Imre tervei alapján. Az épület neogótikus stílusban épült és világ 3. legnagyobb épülete mely otthont ad az országatyáknak. De számomra ami a legfontosabb. Nemzetünk első magyar királyának koronája, jogara és országalmája eme építmény remek kupola termében nyugszik.

Folytatva túránkat, milyen érdekes eddig az előző megállóból mindig tudtam a következőre hivatkozni, a következő megálló a Szent István Bazilika.

A Bazilika elkészülése és felszentelése időben megegyezik a Parlamentével. Maga az épület monumentalitása is elgyönyörködtető, de karácsony tájékán még szebbé teszi az ünnepi vásár, a forralt bort kortyolgató népek hömpölygése.

Ezt követő állomás a Magyar Tudományos Akadémia. Mégsem erről beszélnék. Hanem arról, hogy a csörgedező tesz egy kört a Roosevelt téren. Az esti órákban járva erre, gyönyörű látvány tárul elénk. Először a Gresham Palota fényei, majd az MTA épülete úszik fényárban. Inkább az a gyönyörű, hogy a busz kis fordulás után, bemutatja nekünk a Lánchidat, hátterében a Budai Várral.

Ezután még betekintést nyerhetünk a Vörösmarty tér világába, a Fővém téren megtekinthetjük a Vásárcsarnokot és a Corvinus egyetemet. 

Ez a csörgedező története. Ami nem is csak egy busz, inkább egy pici történelem óra. Egy túra mely megmutatja mindazt amit Pesten járva érdemes megnézni. Ami nemzetünk függetlenségének első lépéseiben jelen volt. Ami a szabadságot tükrözi és nem a Buda által sugárzott úri világot. Az egész út bemutatja, hogy milyen sokrétű Budapest jobb pitvara. A gyári munkás hangulatból induló járat, mely a fényűzés csillogását is bemutatva jut el a Boráros térre. Az út a munkás, úriasság, munkás képet képviseli, bemutatva, hogy a magyar nép csak a munkával bizonyíthatja be, hogy itt van a jövője. Hogy az egyszerű munkásember képviseli Magyarországot. Aki Tud küzdeni!

“Alulról jössz-e hozzánk vagy felülről? A mint tetszik, nálunk ez egyre megy.”